Magyar
A Balaton (latinul Lacus Pelso, németül Plattensee) becenevén a „magyar tenger” Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának meghatározó eleme. Típusa a Fertő-tóhoz és a Velencei-tóhoz hasonlóan szikes tó, ezek Eurázsia legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavai. 79 km hosszú, szélessége 1,3–14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete 594 km².
Keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől. Déli partjánál medre sekélyebb. Északi oldalán található a badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetesvulkáni tanúhegyeivel. A tó egyes részein halászat folyik.
A Balaton és környéke Budapest mellett az ország turisztikailag leglátogatottabb területe. Környékén gyógyfürdők, termálforrások találhatók. A tavon minden évben megrendezik aKékszalag Nemzetközi Vitorlásversenyt.
Siófok, Szentkirályszabadja és Sármellék mellett repülőterek vannak, továbbá füves repterek találhatók Tapolcán, Balatonakalin és Papkutapusztán is.
Magyar elnevezése a szláv "blato" (=mocsár, láp, sár) szóból ered. Latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent. Szlovén, szerb,horvát nyelven Blatno jezero, szlovákul Blatenské jazero. Német elnevezése, a Plattensee, kicsit hasonlóképpen „lapos”, azaz sekély tavat jelent, egyben hangzásában közel áll a szláv névhez, ezért lehetséges, hogy kialakulásában a népi etimológia is szerepet játszott, azaz a német anyanyelvűek értelmet adtak a számukra idegen hangzású névnek (blatno – platten).
Geológiailag a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban lerakódott üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok anyagát adó formációkkal.
Maga a tó viszonylag fiatal képződmény, a holocénben, mintegy 15.000 évvel ezelőtt kezdődött kialakulása. A jégkorszaknak ebben a szakaszában a térségben száraz éghajlat volt, és valószínűleg az uralkodó szélirány mélyítette ki a Balaton medrét. Aszélerózió mellett tektonikai mozgások is szerepet játszottak. Az éghajlat nedvesebbé válásakor a mai Keszthely környékén mélyedésekben tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak egymással és mintegy 5000 évvel ezelőttre a tó az egész jelenlegi medret kitöltötte, sőt azon is túlterjeszkedett. Nem csak a Kis-Balaton, hanem az egész Tapolcai-medence, a déli oldalon pedig a jelenlegi ún. berkek is a tóhoz tartoztak. A Sió völgyén keresztül időnként természetes lefolyása is volt, de más időszakokban a hullámzás által létrehozott turzások (földtorlaszok, „dünék”) ezt elzárták. A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter vastagságot is elér. Emberi beavatkozás (kotrás) nélkül a tó néhány ezer év alatt teljesen feltöltődne.
A környező vulkanikus maradványok - többek között a badacsonyi bazaltorgona, a tihanyi gejzírkúpok és a hévízi hőforrások - egy korábbi földtörténeti szakasz emlékei.
Romaneste:
Lacul Balaton este unul din cele mai mari lacuri ale Europei şi e cel mai mare din Europa Centrală.
Aşezare geografică
Din punct de vedere climatologic, regiunea lacului Balaton este încadrat în tipul continental, caracterizat de veri calde ce ţin din mai pana în octombrie. Apa lacului atinge vara, temperaturi de 23 °C. Datorita temperaturilor scăzute ce se înregistrează în depresiunea Panonică, lacul Balaton îngheaţă. Datorita acestui lucru, pe suprafaţa lacului se formează un strat subţire de gheată, cu o grosime de cca. 30 cm. În nopţile cu ierni geroase şi zile mai insorite, pe lac se produc nişte crăpături în podul de gheaţă, ca urmare a fenomenul de contracţie şi dilatare, însoţite de nişte zgomote foarte puternice, cunoscute în limbajul populaţiei locale ca „Bubuitul Balatonului”. Perioada podului de gheaţă este cuprinsă între lunile ianuarie-februarie. Vânturile dominante bat din direcţia NV, datorită acestui lucru, malul SV al lacului este supus unei eroziuni extrem de puternice.
Cuveta lacului are o vârstă recentă, formându-se in Pleistocen. Cauzele formării lacului sunt de origine tectonică. La început lacul era format din cinci lacuri mai mici care s-au extins pe directia NS. Urme ale acestui lucru pot fi vazute şi în configuraţia actuală a lacului şi în peninsula Tihany, care porneşte din malul nordic şi îngustează lacul până la o laţime de 1.6 km. Iniţial peninsula Tihany era la baza o insulă, care s-a format în urma aluviunilor purtate de valuri au legat-o de ţărm. În peninsula Tihany ca ultime reflexe ale unei activităţi vulcanice intense altădată (timpuri geologice) sunt apariţiile de izvoare termale.